Hogyan ne válassz pályát, sulit?

Azt szoktuk mondani, hogy ne úgy közelítsük meg, hogy mit ne, hogyan ne. Mégis ezt választottam címnek. Akkor most, hogy is van ez? 

Megmutatom a három leginkább befolyásoló tényezőt, amit hibaként el szoktak követni a diákok- szülők.  Ezek a preferenciák nem valós hibák, sokkal inkább szólnak a biztonságkeresésről, az ismerősség érzésének fenntartásáról. 

Ne azt válaszd, ami közel van! 

Míg, az általános iskola választása során, szakemberek azt szokták mondani, hogy lehetőleg gyalog megközelíthető legyen az intézmény. A család számára semmiképpen ne jelentsen reggel és délután fél-fél óránál hosszabb időt az intézménye jutás, addig a középiskolai pályaválasztás során azt javaslom, hogy ne az intézmény közelsége legyen elsősorban a mérvadó. Egy kisgyereknek fontos, hogy megfelelő ideje maradjon regenerálódásra, szabad játékra, pihenésre, amit valljuk be, napi két- három óra utazás igazán nem támogat. 

Igen, mindannyian szeretünk tovább aludni reggel. De semmiképpen ne válaszd a rendészeti képzést, ha amúgy téged az egészségügy érdekel, pusztán azért mert az az intézmény van a lakhelyedhez közel. 

Ha vidéken élsz, érdemes nem csak a megyeszékhelyen található iskolákat megnézni. Sokszor speciális érdeklődési területeknek megfelelő oktatás intézmények például mezőgazdasági, erdészeti képzések, nem a megyeszékhelyen vannak, hanem kisebb városokban, akár falvakban. 

Ha Budapesten élsz, akkor is nézz körül más kerületekben is. Viszont itt vedd figyelembe, hogy lehetőség szerint ne kelljen napi másfél óránál többet utaznod, mert baromira megterhelő lehet számodra. Ha mégis ilyen intézményt választasz, akkor tudatosan használd ezt az utazással töltött időt tanulásra, regenerálódásra. (pl: hangoskönyvek, podcastok, online iskolai hanganyagok feldolgozása) .

Felsőoktatás során az én véleményem az, hogy kifejezetten jó, ha nem az adott településen van az egyetem, ahol amúgy élsz, de erről később önálló bejegyzés fogok írni. 

Ne, azt válaszd, ahova a barátaid mennek! 

Igen, most ők a barátaid! És tudom, hogy azt érzed, hogy ez örökre így is marad. (És reméljük, hogy lesznek közöttük, akiknek a barátsága majd egy életre szól.) De mégis nézd meg a szüleid, hány barátjuk van, akik már az általános iskolában is a barátaik voltak? Nem olyan sok, ugye? 

Ezzel nem elkeseríteni akartalak! Hanem arra ösztönözni, hogy olyan döntést hozz, ami rólad szól és nem a barátodról, barátnődről!! Ha amúgy tényleg egy suliba szeretnétek továbbtanulni, mert mindkettőtök számára az a legjobb, akkor hajrá! Csak, ne ez legyen, az abszolút mérvadó. 

Ne, azt válaszd, amit a szüleid is tanultak! 

Bocsi, kedves szülők! Ha a gyereked tényleg orvos akar lenni és nem csak a te nyomásodra, ha azt érzi, hogy ő is pék szeretne lenni, mint ahogy a családban mindenki, három generációra visszamenőleg, akkor menjen pék suliba!

De ha pusztán azért, mert szüleid számára az adott közeg az ismerős és biztonságos és úgy érzik, hogy tanulmányaidat, későbbi előmeneteledet, ebben a közegben tudják támogatni, akkor kérlek, hogy gondolkodj el rajta, hogy valóban ez a legjobb döntés-e számodra is? Valóban igaz neked, amit a szüleid dolgoznak, valóban, azt érzed, hogy téged ez tenne igazán boldoggá? Ha igen, akkor már meg is vagy a döntéssel! Szuper, és fókuszálhatsz a tanulmányaidra, nem kell dilemmázz a döntéseddel. Ha azonban nem, akkor gyere velem tovább és keressük meg együtt, hogy mi is a hozzád igazán illő szakma. 

Hasznosnak találtad ezt a bejegyzést? Ahogy olvastad, mi jutott eszedbe a "nemekről"? Láttál hasonló döntések a környezetedben?